(foto: Kepes András facebook oldala)
Szeretem a születésnapokat… na, nem a magamét (bár, kár lenne tagadni azt is!) inkább másokét. Talán nagyanyám mondta talán más, nincs nagyobb boldogság mint boldognak látni valakit, mert megtiszteltük a szeretetünkkel…
…éssss! Tényleg! A hosszú, hosszú évek során megtapasztaltam. Ezért soha nem mulasztok el senkit felköszönteni, mert örülnek neki! Mióta nyugdíjas vagyok, kevesebb a teendőm, meg már nem kívánkozom annyira társaságba sem (bár jólesik néha), inkább különböző játékokkal szórakoztatom magam. a ráérő időmben. Ilyen például, hogy olykor a napjaimat emléknappá teszem! Hogy hogyan? Rákattintok a fészen (mert ugye én is ott élem már az életem egy részét) az évforduló-naptár oldalra. Megnézem ki az a híresség aki aznap született. Na, kiválasztom a számomra legkedvesebbet és aznap az ő dalait hallgatom, akár operaénekes, akár popsztár legyen is az illető! Ha költő annak a verseit olvasom, ha színész a legkedvesebb szerepeit idézem fel a net segítségével magamnak. Néhány napja például Luciano Pavarotti 80. születésnapja volt, ezért Pavarotti napot tartottam…. Pazar volt! A barátaim segítségével olyan dalait is meghallgattam, amiknek létezéséről eddig még nem is hallottam! Komoly élmény volt!
Talán ezért kerülte el a figyelmem, hogy október 11-én egy másik nagy, nagy kedvencem Kepes András író, újságíró is ünnepelt. A 67. születésnapját! Csak néztem! Hogy mi? A Kepes már 67 ????? Az a Kepes András, aki a legkedvesebb tévériporterem volt? Akinek az egyik legjobb műsorát a Desszertet, ami néhány éve rendszeresen látható volt el nem mulasztottam volna? Hihetetlen! Mikor én és a velem azonos korú barátnőim úgy rajongtunk érte, mint a bakfisok egy popsztárért?
Gyorsan rákerestem a gugliban, (tudom, hogy Google, de így egyszerűbb mondani, pláne még leírni) ahol rögtön több cikket dobott ki elém – róla. A képeken amik róla láthatók, szinte alig, alig változott… Jól néz ki, még mindig – nagyon!
Nem is tudtam, hogy milyen képzett! Iskoláit, tanulmányait három földrészen, három nyelven, kilenc iskolában végezte, Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben. 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát. Posztgraduális tanulmányokat folytatott az Amerikai Egyesült Államokban, a Syracuse-i és a Stanford Egyetemen. Doktori és habilitált doktori fokozatát a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte.
(A teljes életrajza ITT (katt) olvasható!)
Csak azt tudtam, hogy végtelenül egyszerű, közvetlen tévés személyiség, s hogy különleges riportokat készít különleges személyekkel. Ki nem hagytam volna egyet sem műsoraiból! Megtudhattuk azt is a lapokból, annak idején, hogy súlyos betegséggel küzdött… DE! Nem hiába aggódtunk érte! Sikerült legyőznie a bajt, itt van, itt él és még mindig alkot – közöttünk!
Csak – mi nem láthatjuk… Miért?
Ennek okáról így beszélt egy interjúban:
” A kereskedelmi csatornák mindenütt a profitról szólnak, de az igényes polgári réteg számára is készülnek magas színvonalú politikai, gazdasági elemző és kulturális műsorok is. Számomra üzletileg is nehezen magyarázható, hogy nálunk a célközönség szinte kizárólag az – a sajnos egyre szélesebb – réteg, amelynek se vásárlóereje, se magasabb igénye nincs, és már régóta nem a reklám hatására vásárol, hanem azt nézi, mi a legolcsóbb. A reklámozó cégek és a médiavásárlók mániákusan ragaszkodnak a nézettséghez, de hogy ezek mögött milyen valóságos vásárlóerő áll, arról alig ismerek kutatásokat. A médiavásárlókat és a kereskedelmi csatornákat mindez addig nem érdekli, amíg megvan a profitjuk, a reklámozó cégek marketingosztályai pedig kényelmesen beletespedtek ebbe az állapotba, és úgy tűnik, ez a tulajdonosokat sem zavarja.”
meg így:
“Nem gondolom, hogy a magyar lakosság kulturális igénye csökkent volna. Rendszeresen hívnak író-olvasó találkozókra, és azt tapasztalom, hogy még kis falvak művelődési házai és könyvtárai is zsúfolásig megtelnek olyan emberekkel, akik igényelnék a magasabb színvonalat, csak – különösen vidéken – a tévén kívül alig van más szórakozási lehetőségük. Ennek egyrészt anyagi okai vannak, hiszen egy gazdaságilag nehéz helyzetbe került család számára elmenni moziba vagy színházba, könyvet vásárolni ma már teher. De egyébként is kevés a jó vidéki színház, a mozikínálat beszűkült, támogatás híján még a fővárosban is sorra mennek csődbe a művészmozik, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az alternatív színházi csoportok és a kiadók. Az értelmiség, a pedagógusréteg és a nyugdíjasok számára már alig elérhető a kultúra. Ilyen körülmények között még nagyobb felelősség hárulna a közszolgálati csatornákra, hogy ezek az emberek is hozzájuthassanak ahhoz a minőségi kultúrához, amit jelenleg már nem tudnak megfizetni.”
(hvg. 2014. június 4.)
Milyen igaz! De szívesen néznénk még sokan a Desszert-et!
…de addig is, megnéztem egy emlékezetes darabot a sorozatból!
Ezt:
Érdemes volt felidézni – élmény volt…
Azt kívánom Kepes András szülinapjára, legyen még ilyen műsor vele – a mi örömünkre…
Isten sokáig éltesse!
Kommentek