Szomorú apropója van most az emlékezésnek, 2015. szeptember 8-án este, életének 72. évében elhunyt Harangozó Teri táncdalénekesnő.
Ötven évvel ezelőtt, az 1965-ös Táncdalfesztiválon tünt fel, ezzel a dalával:
https://www.youtube.com/watch?v=yrj_FoSNEgE
Nem volt könnyű dolga, hiszen a Táncdalfesztiválon olyan “ellenfelei” voltak, mint Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta – akiknek a hírnevét ez a tévéműsor alapozta meg. Nem különben a ma már legendássá vált együttesekét is, mint az Illés együttes amit Szörényi Levente neve fémjelzett, valamint az Omega együttes Kóbor Jánossal és Benkő Lászlóval, valamint a Sztevanovity testvérek “bandája” a Metró együttes – bár Zorán akkor már szólóénekesként lépett fel…
Ugye micsoda névsor? Ilyen mezőnyben kellett Harangozó Terinek elnyernie a közönség szeretét… Nem is kis közönségét, hiszen akkoriban a televiziónak ezt a műsorát több millió ember nézte az országban. Ki nem hagytak volna egyetlen adást sem a többlépcsős döntő sorozatból! Ennek az volt az oka, hogy mindössze egy tévéadót nézhettünk (a 2-es csatorna is csak később kezdett sugározni)! Nem is volt mindenkinek tévéje, akinek volt, az vendégül látta a családot, barátokat. Komoly programnak számított egy-egy meghívás a táncdalfesztivál idejére a szomszéd családhoz! Akit nem hívtak meg az az utcáról bámulhatott be az irigyelt tévé készülék tulajdonosok lakásába, s úgy nézhette a tévét! Mert a táncdalfesztivál idejére senki nem rekesztett ki senkit! Az áruházak, elektronikai boltok (akkor azt KERAVILL-nak hívták) kirakatában bekapcsolták az ott lévő tévéket, hogy nézhessék az emberek! Az adás ideje alatt tömegek álltak a kirakatok előtt, bár hangot alig-alig lehetett hallani….
Kinek-kinek megvolt a maga favoritja, kedvenc énekese, kedvenc zeneszáma. Fő beszéd téma volt a munkahelyeken , az iskolákban, a villamosokon, buszokon, utcákon, tereken… Ilyen érdeklődés mellett bizony színvonalat is kellett produkálni! Volt is, hiszen azok a számok még ma is élvezhetők, még a fiatalabb korosztálynak is. Még az első és egyetlen tüntetése is annak a korszaknak – ehhez a műsorhoz kötődik. Elindult ugyanis a versenyben egy csepeli munkásfiú, bizonyos Kovács Józsi, a “Jöjj vissza hozzám” című dalával. Igen ám, de a szigorú zsűri úgy ítélte meg sem a fiú, sem a produkció nem üti meg az elvárt színvonalat. Pedig nem volt rossz szám!
Hallga csak:
Mivel a továbbjutás kieséses rendszerben működött, Kovács Józsinak végleg el kellett búcsúznia a versenytől! A csepeli emberek munkások viszont nem úgy gondolták mint a zsűri! Szerintük az ő kovácsjózsijuknak ott a helye a színpadon, akárki akármit is mondjon! A csepeli lakosság, a Csepel Vas- és Fémművek minden dolgozója kivonult az utcára, síppal, dobbal, nádihegedűvel, zászlókkal és transzparansekkel követelték, hogy a Józsi vissza kerülhessen a döntőbe! Nem volt ez kis dolog akkoriban sem, ha valaki mellett több ezer ember áll ki úgy, hogy az utcára vonul miatta! Külön ösen, ha az a fiú egy kétkezi munkás, vasesztergályos volt! Később kiderült, hogy a kis Kovács Józsi méltó volt a bizalomra! Nemcsak az 1967-es Táncdalfesztivál döntöjét nyerte meg, hanem később világhírű operaénekes lett belőle, a felnőtt Kovács József haláláig a Bécsi Állami Operaház, a Staatsoper sztár énekese volt!
Sajnos, már ő is az égi társulatban énakal…
Sok minden történt még azalatt a pár év alatt a táncdalfesztiválokon és környékén, a dalokkal, az énekesekkel – mert a legelső l965-ös fesztivált még több követte éveken át, a nagy sikerre való tekintettel!
Igazi nagy kiugrási lehetőség volt ez a műsor egy fiatal kezdő énekes számára, bárhonnan is indult el! Mint például Harangozó Terike, aki egy kis faluból Bátyáról röppent be a könnyűzene világába. Egyik csillaga lett és maradt egészen mostanáig, halála napjáig. Harangozó Teri részletes önéletrajza ITT (katt) olvasható.
Számtalan sláger fűződött a nevéhez, mint például ez is, ami fénykora egyik legszebb dala volt:
Mi fiatal lányok csüngtünk a műsoron, a szereplőkön! Nemcsak a dalokat énekelgettük fahangon, hanem követtük az ott feltünő énekesek megjelenését is! Az ifjú énekesnők, énekesek nemcsak szórakoztattak, ruha-, frizura- és smink divatot is diktáltak nekünk. Zalatnay Cininek a fesztiválon viselt ezüst ruháját és térdig érő ezüst csizmáját utánoztuk, bár meg kell mondani nem volt könnyű! Akkoriban nem igen lehetett válogatni az üzletek kínálatában, mert nem volt kínálat. Az áruházak konfekció ruhákat árultak, amik valami rejtélyes módon sehogy sem illeszkedtek a legtökéletesebb alakra sem, itt bő vol, amott szűk… Arról meg már nem is beszélve, hogy majd’ a guta ütötte meg az emberlányát, amikor a vadonatúj ruhájának tökéletes mását láthatta egy rövid sétán, öt másik lányon is! Varrónőt, cipészt keresgéltünk, spóroltunk és pont olyan szabású ruhát kértünk, amilyen Zalatnaynak, Koncz Zsuzsának, Kovács Katinak, Harangozó Terikének volt! Be is indult a kisipar! A körúti kapuljakban található maszek boltokban vettünk csizmát, cipőt… A fodrásszal Cinisre, Katisra, Terikésre vágatta a haját – ki-ki ízlése szerint! Sőt!!!! Terikének, az egyik fellépésénél több margarétát tűztek a hajába! Jól nézett ki, de az iskolában nem nagyon díjazták a tanárok, mikor egy-egy lány margaréta csokorral a fején jelent meg, kék iskolaköpenyben! Azt meg még inkább nem, ha tussal olyanra húztuk ki a szemünket mint az övék volt, s félresikeredett táncdalénekesnőként pislogtunk ki a padból! De mi vállaltuk a megpróbáltatásokat!
Mert nemcsak szerettük, rajongtunk is értük!
Részei lettek az életünknek, s immár most már félévszázada azok is maradtak! Azért olyan nagyon nehéz a búcsú, most egyik régi kedvencünktől, Harangozó Teritől, aki éppen most ment el – örökre…
Nekem külön is fáj a búcsú, mert egy nagyon fontosa dolgot éppen tőle tanultam: nem a külcsin a fontos, hanem az, hogy saját magát tudja hordani, viselni az emberlánya, bájosan, elegánsan. Mint ahogy ő tette ezt, szép volt akkor is, amikor már nem volt fiatal, nem volt légiesen karcsú… és jééééé! A közönsége akkor is, úgy is szerette, s ha felhangzik a legismertebb slágere, sokaknak bepárásodik majd a szeme!
Ég veled, Terike!
Kommentek